Régóta vártuk a Jade csapatával május 30-át, hogy élőben hallhassuk Mirabai Ceiba koncertjét. Mind tudjuk, hogy mindennek eljön az ideje. Így ez a nap is eljött és én itt ülök kiváncsian, nyitottan, hogy mit ad nekem ez az élmény.

Mirabai Ceiba, Deva Premal, Palya Bea…

A sor nem teljes, de azt mutatják meg, hogy férfi és nő hogyan, milyen módon tud alkotni, teremteni, valami finomságot hozni a világunkra. Hogy mi a közös bennük? Mind a három formációban a férfiak olyan gyengéd, de biztos talajt adnak, teremtenek a nőnek, hogy az szabadon, a legnagyobb biztonsággal szállhat fel az éteri világba és hozhatja le onnan a legnagyobb teljességet, a legmélyebb gyógyítást. Magát az isteni energiát, mindannyiunkért. Magukért, kik ebben az alkotófolyamatban szövetséget vállaltak, s értünk, kik hallgatjuk, részesei vagyunk az általuk hozzánk eljutó isteni üzenetnek.

Így teremt a férfi és a nő. Így bontakozik ki és mutatkozik meg a megtartó, soha el nem nyomó igazi férfi energia, és a női energia, mely soha nem tud megszűnni kapcsolatban lenni a világmindenséggel, magával Istennel.

„ Az Úr: Karod erős - szíved emelkedett:

S ha jól ügyelsz, egy szózat zeng feléd

Szünetelenül, mely visszaint s emel,

Csak azt kövesd. S ha tettdús életed

Zajában elnémúl ez égi szó,

E gyönge nő tisztább lelkülete,

Az érdekek mocskától távolabb,

Meghallja azt és szíverén keresztül

Költészetté fog és dallá szürődni.”

Ugye mennyire tökéletesen írta meg ezt már Madách Imre az Ember tragédiájában?

Hallgatom Mirabai Ceiba koncertjét, és bevallom, nem értem, hogy a spirituális koncerteket miért ülős koncertnek szervezik? Három embert látok most a színpadon és érzem, hogy nem a fizikai testükkel, létükkel figyelnek egymásra. Felületesen nézve olyan, mintha ki-ki ellenne a saját világában. Pedig dehogy! Csak valahol máshol figyelnek egymásra. De ha becsatlakozom én is az áramlásba, a forrásba, pontosan érzem, hogy mennyire egyek, mennyire figyelik és kísérik egymást. S miközben ez feltárul bennem, értetlenül állok/ülök az előtt, hogy ülnöm kell. Mert ha behunyom a szemem, ha figyelek, pontosan érzem, hogy már rég mozgásban vagyok. Mozog a testem, megremeg a csípőm és megremeg az egész lényem. Mert már együtt vagyunk.

Már te játszol a testemen és a létezésemen azzal a finomsággal, ahogy ezek a zenészek szólaltatják meg hangszereiket. Te vagy a zenész és a testem, a lényem az a fenséges zene, melyet csak te tudsz megszólaltatni. S én rezonálok, zenélek, a tiéd vagyok. Egy vagyok veled és örök a létezésben. Emelj kérlek mindig, légy táptalajom, mely által egyé válhatok a Legfelsőbbel, a Forrással, a Mindennel. Hogy visszaszállva beboríthassalak, magamba fogadhassalak. Együtt örökkön örökké, a legszentebb felé. Magunk felé. Veled és érted, bennem vagy és én benned vagyok, egyek vagyunk. Ez az élet! Már rég nem ülni kéne, már rég zajlik, már rég egyesülünk. Engedj kérlek, engedj és én engedlek.

Tudod miért jó ez az állapot? Mert a tied vagyok. Semmit nem kell erőszakkal elvenned tőlem és belőlem. Mert ha figyelsz rám, ha megengeded, hogy magamba fogadjalak, hogy körülölelhesselek, akkor valóban bennem lehetsz. S én körötted. S mi ott leszünk mindenben. És semmit nem kell elvenned tőlem, mert én mindent, de mindent neked adok. Hogy veled, benned és körülötted legyünk újra Egy. Csak láss, s én látlak. Csak érezz, s én érezlek. Csak zenélj, s én leszek a hangszered. Mindenem a tied. Mert te is én vagyok, s te itt élsz bennem. Megváltoztathatatlanul.

Ez volt az utolsó estém a 40. életévem előtt. Valami lezáródik és valami elkezdődik.

Itt és most ülve, úgy érzem, én megérkeztem. Tudom, hogy ki vagyok, tudom, hogy honnan jöttem és merre tartok. S még valamit tudok. Tudom, hogy ki vagy te. Hogy összetartozunk. Hogy tiéd vagyok és voltam mindenkor. Vágysz már, látsz már? Rám találsz és megpendítesz? És én a mindenséget rezgem bele egész életedbe. Ketten együtt egyként.

Mi vagyunk a pusztítás, a háború, a megcsalás és az ármánykodás. S mi vagyunk a béke, a szerelem, az ölelés és az egység. Te és én. A férfi és a nő.

Én itt vagyok, megérkeztem. Már nem harcolok. Nem sietek. Csak kitárom magam neked, nekünk.

Köszönöm Mirabai Ceiba!

 

Kép: Somogyi Ferenc szobrász alkotása, - Belső Éden 2019 - hársfa 

Írta: Scheer Barbara