Egy hét leforgása alatt másodszorra néztem meg a Bohemian Rapsody című filmet. Nem tisztem eldönteni, hogy mennyi változtatást, csinosítást végeztek a film kedvéért, így ezzel nem foglalkozom. Lenyűgözött elsőre és lenyűgözött másodszorra, hogy mennyire hitt magában Freddie Mercury. Nem tartotta vissza a hagyomány, a családi minta, nem kötötte meg a kor zenei szokása sem. Egyszerűen magára hallgatott, talán a zenésztársaira, és végtelen kitartással csiszolta és csiszolta a hangzást addig, amíg neki magának tökéletessé nem vált.
Végtelenül tisztelem ezért, és remélem, hogy lesz nekem is mindig, mindenkor ilyen kitartásom, hogy véghez vigyem a feladataimat, amiket vállaltam. Mert kitartani akkor is, amikor még maroknyi ember hisz csak bennünk - vagy még annyi sem - az egyik legnehezebb dolog itt a Földön.
El nem tudom képzeni, hogy milyen érzés lehet több tízezer ember előtt énekelni. Milyen érzés lehet ennyi embert megérinteni, és milyen lehet, amikor ennyi ember szeretete, hálája, megérintettsége száll vissza az emberre. A telt házas Wembley Stadion felvételeit nézve 1985-ből, olyan meghatottság és emelkedettség érzése vett rajtam erőt, hogy nehéz volt visszatalálni a valóságba. Elérni, hogy ennyi ember egyként lélegezzen, egyként érezzen, dobbanjon, mi ez, ha nem a teljes egység kialakulása és megtapasztalása?
Nem tudom, hogy ki volt ez a férfi. Nem tudom, hogy ez a Lélek honnan érkezett a Földre. De azt gondolom, hogy ajándékot hozott, hatalmas tanításokat. Biztosan nem tartotta magát spirinek, és talán ma sem tartjuk annak. De ez a Férfi, ez a Lélek a 20. század legnagyobb tanítói között ott van. Nekem biztosan. Mert arra tanít, hogy merjek az lenni, aki vagyok. Merjek ne csak álmodni, de hinni is az álmaimban, hogy ne érjem be kevesebbel, mint ami valóban azt mutatja meg, aki és ami én vagyok. Megmutatja nekem, hogy amikor a szívedet kitárod, és odaadod magad úgy ahogy vagy, akkor nem számítanak az előítéletek, az ítélkezés és a pletyka. Mert ott egyszerűen mindent felülír a szeretet, a lélek és lélek közti kapcsolat. Ez a Férfi, ebben volt a legjobb talán. Eljuttatta a lelkeket egymáshoz. És mi lehetne ennél magasztosabb, ennél fontosabb? És megmutatja azt is, hogy nyomot hagyhatsz ezen a földön, emberek millióinak adhatsz, a világmindenség erőit állíthatod a szolgálataidba, de két csodatevés között számtalan nehézséggel, félelemmel, bizonytalansággal, kishitűséggel és még mennyi mindennel néz szembe, aki emberi testben él. De mindez, nem vesz el az értékéből, nem vesz el az erejéből. Mert a sötét napok után mindig eljön az az újabb pillanat, amikor a fény utat tör magának és a csoda megtörténik.
A filmben elhangzik néhány gyönyörű kulcsmondat. Kérlek bocsásd meg nekem, ha nem tudom szó szerint idézni, de még csak kétszer láttam a filmet. „Én döntöm el, hogy ki vagyok. És én úgy döntöttem, hogy az leszek, akinek születtem. Egy előadó, aki megadja a közönségnek, amit akar. A mennyei érintést.” És úgy hiszem, valóban a mennyei érintést adta, valóban a Teremtő érinthetett és érinthet meg minket ma is a hangján keresztül, a Queen zenéje által. Igen, tudom, hogy mit beszélek. Igen, valóban azt gondolom, hogy a Teremtő megtapasztalhatja magát és adhat millióknak évtizedeken keresztül ható szeretetet, tanítást, érintést egy rock zenészen keresztül is, akinek a szexuális élete olyan volt, amilyen, aki drogozott is és akit a legrettegettebb betegség vitt el. Mert mindez nem számít, nem fontos. Istennek biztosan nem. Bárki éppen elég jó ahhoz, hogy Isten megszólalhasson, adhasson általa. Te is, én is, mindenki. Hiszen egy azon forrásból származunk és ugyanoda tartunk.
Nem kell Freddieként élni, nem kell, s valószínűleg nem is lehet olyanná válni, mint amilyen ő volt. De lehet tőle tanulni, lehet az ő története által felébredni és lépni egyet előre. Lehet kitárni a szíveket és teret engedni annak, hogy megmutatkozhasson a mindannyiunkban ott rejlő Mindenség.
S talán hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy vannak a kiválasztottak, azok, akik valami nagyra hivatottak, akikhez képest mi szürke kis eminenciások vagyunk. De kérlek, hogy emlékezz arra, aki vagy. Kérlek, hogy emlékezz arra, hogy egyetlen mondatban, mozdulatban, érintésben vagy pillantásban az egész világot adhatod oda. Bárkinek és mindenkinek. A mindent adhatod oda egyetlen pillanat alatt, mely maga az örökkévaló, és újra meg újra adható. Egyetlen ilyen pillanatban ott van a Teremtő, Jézus, Mária, Buddha, Freddie, a sarki fűszeres, mindenki és te magad. Érzed már, hogy micsoda erőd van? Érzed már, hogy mekkora áldás és ajándék vagy? Érzed, hogy maga a Mindenség vagy?
Szerző: Scheer Barbara
