Mindig valami jóra vágyunk, arra, hogy jobb, könnyebb és boldogabb legyen az életünk, a világ, amelyben élünk. És ezért a vágyért tesszük azt, amit épp tudunk, amire képesek vagyunk. S ha éppen valami szépben vagyunk, szeretnénk, ha az állandósulna. Ha mindig úgy maradna, hiszen annyit tettünk már érte, olyan hosszú volt az út, ami odáig elvezetett. S azt hiszem, nincs is ezzel semmi baj. Hisz ez a vágy visz előre, ez a mozgatórugónk. Ez a vágy lobog bennünk, amikor meditálunk, amikor oldásokra megyünk, amikor tanfolyamot választunk. S vannak ígéretek minden módszer mögött. „Szuper lehet minden napod és tiéd lehet a korlátlan bőség, akár maga a megváltás is.” És még azt sem mondom, hogy mindez hazugság. De… mégis csak egy jó adag illúzió van ebben, amíg valami eredendő igazságot meg nem értünk.

Lehet az életünk minden egyes napja mesés és csodálatos, ha látni tudjuk a nehéz érzésekben, kemény és fájdalmas élethelyzetekben is a tanítást. Azt a folyamatot, hogy ez is értünk történik. Hogy valamit épp átégetünk magunkon, hogy valahogy másképp létezzünk utána, de mindez egyáltalán nem azt jelenti, hogy ezek a nehéz folyamatok elmúlnak egyszer, azt sem, hogy egyszer jön majd egy időszak itt a Földön, amelyben nem lesz több ilyen küzdelmünk. Mindez annyit jelent, hogy emberként ugyan beledöglünk, de egy magasabb szinten örömünnep van, hiszen a nagy egészben egy újabb mozaik darab készül a helyére kerülni. És igen, valóban a korlátlan bőség áll a rendelkezésünkre, de ne tévedjünk itt sem. Ez a korlátlan bőség arról szól, ahhoz áll a rendelkezésünkre, hogy beteljesítsük a sorsfeladatunkat. Na és ez egyáltalán nem könnyű. Nem fájdalommentes.

Tudom, hogy nem szeretünk ezzel szembesülni, jó ezt tagadni, jó abban az illúzióban lenni, hogy ezen változtathatunk. Jó azt gondolni, hogy ez valami poros, leakadt igazságnak hitt dolog. Én itt és most, mégis úgy hiszem, hogy mindez törvényszerű. A világnak a törvénye. S nem hiszem, hogy ez egy büntető vagy hibás törvény lenne. Csak nehezen értjük és még nehezebben éljük a nem földi életünk, létezésünk valóságát, igazságát és csodálatos szépségét. Ez okozza a mindennapos küzdelmeinket. Nézzük csak másképp ezt, megpróbálom megmutatni, hogyan él bennem mindez:

2018 tavaszán kerültem a Jade csapatába. Nem értettem, hogy miért. Sosem voltam spirituális fesztiválon, nem is vágytam rá. Mi több, értelmét sem láttam, hiszen olyan sok számomra értéktelen „áru” van ezen a piacon. És igazán a mélyben, a gyökereknél fejlődni/változni hogyan is lehetne egy fesztivál keretein belül? De a Teremtő idevezetett, s vele csak ritkán pörölök. Gondoltam, ám legyen. Ha ez az ő akarata, akkor legyen. Aztán majd meglátjuk. Küzdelmes volt a kezdet és sokszor kérdeztem, hogy ugyan mit keresek itt, miért kell nekem ebben lenni?

2019 már más volt. Küzdés, keserűség, indulat és vihar volt bőven. De más óriási egymásra találások is voltak, kibontakozások is. Elkezdett alakulni, szépséggel, értékkel megtöltődni a Jade. Elkezdett egy magas minőséggé válni, ami miközben teret adott sokaknak, magába ötvözte, magába építette mindannyiunk legtisztább energiáit. Sosem gondolt felemelő érzés volt látni, benne lenni tavaly nyáron abban, amivé a Jade lett. Mindannyiunk által. Ekkor az irány már megvolt.

2020-nak úgy indulhattam, úgy indulhattunk, hogy tudtuk merre megyünk, minek szeretnénk terepet nyújtani. S hogy minek? A szeretetnek, a teremtőnek magának. Pátoszosnak tűnhet, amit mondok, de mégis ez az igazság. Hiszen mi van több, szebb, értékesebb nála? Így a vágyam az volt és most is az, hogy őt adhassam oda. S látod, ez is sántít, hisz, hogy adhatom oda neked azt, ami eredendően a tiéd? Mi több, hogy adhatom neked azt, amiből te magad is származol? s ezért talán az a pontosabb megfogalmazás, hogy egy olyat helyet és időt szerettem volna teremteni, ahol megélheted, hogy ki vagy. Ahol felfedezheted, hogy nem tudsz más lenni, mint az ő része. Ahol mi mind, akik Isten éppen különvált megtestesüléseiként itt élünk ezen a bolygón, újra egybeolvadhassunk legalább egy kicsit. Megérinthessük, kitölthessük egymás lelkét. És télen már azt éltem, hogy nagyon tudtam szeretni a készülő, kibontakozásban lévő 2020-as fesztivált. Öröm volt táplálni, tervezni, szervezni. S hol tartunk most?

Az a fesztivál, amit álmodtam, álmodtunk sokan, biztosan nem tud megvalósulni. Hogy annak egy kisebb, de még mindig értékes változata világra tud-e jönni, itt és ma még mindig kérdéses. Mi is van most? Emberként mit élek? Hogy de hát hogyan, miért? A legnagyobb jót akartam, azért éltem, dolgoztam, érleltem magamban minden folyamatot, hogy a Teremtőt szolgáljam, ő vele és általa teremtsek egy fesztivált, vele és általa nyíljon meg az a tér, ami mindnyájunkat felemel. Hát ez elég nemes cél ahhoz, hogy támogatva legyen, nem? S mégis lehet, hogy kuka az egész? Itt ülök kis karanténomban immár fizetés nélkül. Itt ülök emberként és van, hogy kétségbeesem, van, hogy elönt a szomorúság, máskor a harag. Hiszen nem akarom újraszülni magam. Nem akarok másik munkát. Mi több, munkát egyáltalán nem akarok. De hitelem van, számláim. És hogy van az, hogy ideküldött a Jóisten, célom, értelmes és nemes feladatom lett, tettem is minden képességemmel és tudásommal mindent ezért. De miért? Azért, hogy 2020 tavaszán vagy nyarán új munkahelyet keressek? Na, hát elhiheted, nem könnyű ez az időszak. Nem tudom azt élni, hogy 10-ből 10-esek a napjaim.

Azonban, amikor épp kihisztiztem magam, akkor felsejlik annak a tudása, hogy minden értem, értünk történik. Akkor is, ha nem látom az okokat, nem látom a miérteket. Kitisztul, hogy bennem van az az erő, hogy felálljak és lépjek. Mindig egyszerre csak egyet. S bennem van a hit, hogy semmit nem kell egyedül csináljak. Hiszen egy nagy egész része vagyok. Nem kell, hogy tudjam, mi a sorsfeladatom ahhoz, hogy amellett tudjak dönteni, hogy azt akarom teljesíteni. Akkor is, úgyis, hogy esetleg lehetne könnyebb az életem, ha azt kicsit elnapolnám. Mondjuk egy másik inkarnációra. Akkor ebben a mostaniban talán kevesebbszer kellene újraszülnöm magam. De én nem kérem a félmegoldást, nem tudok és nem akarok megalkudni. Mert hiszek abban, hogy Egy vagyok a Teremtővel, s így Mindennel. Mert hiszek abban, hogy mindaz, amit átégetek magamban, amit megfejlődök és levetkőzök, az nem csak értem, hanem érted is történik. Mert hiszek abban, hogy valóban minden értem történik és hiszem, hogy segítve és támogatva vagyok. Hiszem, hogy a Nap nem lehet más, mint nap, akkor sem, ha nincs mindig kedve hozzá. S hiszem, hogy rend van a világban akkor is, amikor én káoszt látok benne. És ezért, csak ezekért tudom azt mondani, hogy LEGYEN MEG A TE AKARATOD! Mindig, mindenkor. mert nem akarok már okosabb lenni, mint a Forrás maga. Mert nem képzelem, hogy bármit is irányíthatok. Azt azonban már biztosan tudom, hogy bármit elfogadok, bármire képes vagyok, ha ezzel Őt és ezáltal minden élőt szolgálhatok.

Ezért most arra hívlak téged, hogy kapcsolódjunk össze 2020. május 10-én, vasárnap este 8 órakor. Azért, hogy együtt éljük át, együtt tapasztaljuk meg, hogy a Legyen meg a te akaratod energiájában nem elveszünk, nem megsemmisülünk, hanem kitágulunk és kiteljesedünk.

Szeretettel várlak!

 

Írta: Scheer Barbara

Csatlakozz a facebookon a LEGYEN MEG A TE AKARATOD! meditáció eseményünkhöz! 

Kép forrása: Annelie Solis - Feminine Divine