Vége van a 2019-es évnek. Nem volt minden perce könnyű, de óriási csodák is történtek, sok értékes, örök emlék, szép találkozások. Szeretem 2019-et. Így év végére a kovásszal való szerelem mélyült el és tisztult le bennem. Nagy ajándék ez, higgyétek el.
Kovászos kenyeret csinálni maga a tanítás és az élet. Mindennek meg van benne a maga ideje, nem lehet sürgetni, mert nem oda ér az ember, ahova indult. S nem mindig látszik, hogy lesz ebből valami, de ha kitartóan és szeretettel tovább csinálod, nem adod fel, annak mindig meg lesz az eredménye.
Jön a gondolat, a teremtés vágya, hogy szülessen egy gyönyörű kenyér, mely táplálhatja mindazokat, akik fogyasztják. Majd a gondolatot követi a döntés, hisz odaáll az ember és neki kezd. S tisztelettel, figyelve a másikat-jelen esetben a kovászt és a tésztát-, csak teszi, amit a legtisztább szándékból és a legjobb tudása szerint tud. Ugye, hogy olyan, mint az élet?
S aztán az ajándék elkészül. Majd a csoda tetőzik akkor, amikor azok arcát nézed, akik fogyasztják ezeket a tizen-huszon óra alatt készült meséket.
S tudod, hogy megérte, legközelebb is odaállsz. Újra és újra. Mert magadat, a figyelmedet, a türelmedet és a szeretetedet adni, a legjobb dolog, ami megtörténhet.
Ezekkel a csodákkal kívánok nagyon boldog új esztendőt nektek, kívánom, hogy olykor álljatok meg, adjátok meg mindennek a szükséges időt. S amikor épp valami nehezebbé válik, csak szeressetek. Szeressétek magatokat, a családotokat, a barátaitokat, mindazokat, akiknek szintén épp nehéz, és azokat is, akiket sokszor nehéz. S ha nem megy könnyen, neveljetek kovászt és süssetek vele. Mert az élet, a csoda mindenben benne van.
BÚÉK!
Írta: Scheer Barbara
