Napok óta készülök az első blog bejegyzésemre. Nem kevés izgalommal és szorongással járt ez a folyamat, míg a klaviatúra megragadásáig eljutottam. Ezekben a napokban volt egy visszatérő kérdés bennem, hogy mi a spiritualitás? Használjuk, esetenként már a csapból is ez folyik, de vajon mit jelent valójában. És ha már ez sem olyan egyértelmű nekem, bennem, akkor én vajon spirituálisan gondolkodom-e?

Mivel valahogy mégiscsak el kellett jutni a cselekvésig, segítségül hívtam google barátomat, és jól megnéztem, mit ír erről a szóról. Elgondolkodtam. Tényleg. :) Nem sokat pörgettem, az első két oldalt olvastam el, ami feljött, kb. ugyanazt írta.

„A spiritualitás összefoglaló kategórianév. Olyan világnézeti formák, amelyek elsősorban a szellemi, természetfeletti erők, illetve a lélek értelmezésén, magyarázatán alapuló irányzatainak közös neve.”[1]

Nyugodtan keressetek rá ti is, nem másolnám ide a teljes meghatározást. Szóval, arra jutottam, hogy spiri vagyok. ;) Így rögtön elkezdtem azon gondolkodni, hogy vajon mióta? Mióta járom ezt az utat? Hiszen ezt az utat járóst kifejezést annyit hallottam már, talán én is mondtam ilyet. Olyan használatos, divatos kifejezés lett ez. Ahogy így az önvizsgálatban merengtem, eszembe jutott egykori segítőm kérdése, hogy „Szerinted lehet olyan, hogy nem az utadon vagy? Nem azt járod?” Már akkor is megzavart ez a kérdés, emlékszem.

És ha azt feltételezem, hogy nem tudok más utat járni, csak a sajátomat, akkor talán nem is térek rá egyszer csak a spiritualizmus útjára, hanem azon vagyok, esetleg nem tudok róla, nem látom igazán. Lehet, nem kéne a szavakon annyit lovagolnom, de én már csak ilyen vagyok. Értéknek, bölcsességnek, tudásnak tartom többek között a nyelvünket, és hiszem, hogy nem véletlenül alakult ki a tartalma, nem véletlenül hívunk dolgokat éppúgy, ahogy hívjuk őket. Hiszem, hogy kifejezéseinknek valódi és mély a tartalmuk. Épp ezért figyelek valóban mindig arra, hogy mit hallok, mit olvasok, mit próbálnak elmondani nekem. Ha nincs tartalma, csak olyan, „mintha”, akkor azon tovább haladok.

Szóval, ha azt mondom, hogy rátértem egy útra, akkor az azt jelenti nekem, hogy addig nem azon az úton voltam. És ha nem azon voltam, akkor valami gond volt velem? Kevés, buta, netalán bűnös voltam? Bevallom, ezekkel a gondolatokkal nem szerettem sosem azonosulni.

Ha félre teszem az összes aggályomat a kifejezést illetően, akkor mit tudnék mondani, mióta vagyok spirituális? Nem tudok erre felelni, ha tényleg őszinte akarok lenni. Amikor először voltam kineziológusnál, vagy amikor mondjuk a 3. ilyen témájú könyvet olvastam, vagy amikor a reiki tanfolyamot végeztem? Mikortól számíthatok spirinek? Ha nagyon ragaszkodom és mélyen értelmezem a fogalom magyarázatát ennek a szónak, akkor 2,5 éve biztos az vagyok. Egy picit talán jobban tetszene azt gondolni, hogy mindig is az voltam. Csak magam sem tudtam róla. :) És a mostani tapasztalásaim és tudásom talán ez utóbbi, furcsa kijelentésemet tudják alátámasztani.

Mindenesetre azt kijelenthetem, hogy soha nem volt célom spirituálissá válni, sosem volt célom a megvilágosodás. Egyszerűen érteni akartam dolgokat, összefüggésekre lelni, a problémáimra, nehézségeimre gyógyírt és megoldásokat szerettem volna. Az eszköz mindegy volt, és értem ezalatt, hogy pszichológia, kineziológia, könyvek, családállítás, reiki, stb., nem ragaszkodtam semmihez, könnyebbséget szerettem volna. S mivel sosem akartam spiri lenni, ezért sosem vágytam spirituális fesztiválra sem elmenni. Nem is mentem. :D Sőt, amikor sok éve elmentem ilyen-olyan rendezvényekre, közösségbe, csalódást okozott ez az ezoterikus-spiri világ. Mert „mintha” emberek tömkelegével találkoztam, akik képzeltek magukról valamit, de teljesen másként viselkedtek. Mondtak, állítottak dolgokat, olyanok voltak, mintha sokat tudnának, de cselekedeteikben zavarosok voltak, sokszor kifejezetten bántók, csalárdok. Ezért nem is jártam utána ilyen közegbe. Megtaláltam azt a néhány segítőt, akik igazak voltak, nem bort ittak és vizet prédikáltak. Ők segítettek, másokkal nem igen foglalkoztam.

Aztán odafent egyszer csak úgy gondolták, hogy legyek tagja egy spirituális fesztivált szervező csapatnak. Mindez tavaly történt. Képzelheted, nem győztem forgatni a szemem, hogy na ebből vajon mi fog kisülni. :)

Most pedig itt tartok, hogy első blog bejegyzésemet írom, és csak fohászkodom, hogy ne legyen ez nagy bukta, ne feszítsetek rögtön keresztre.

Mi most a célom? Miért vágtam ebbe bele, ha úgy tetszik, mit ígérek, mivel próbálkozom? Mind jogos kérdés. Nem ígérek neked megvilágosodást, azt sem, hogy minden rózsaszín lesz, ha vissza-visszatérsz majd ehhez a bloghoz. Azt viszont megígérem, hogy őszinte leszek, mindig. Hogy tabuk, sallangok nélkül mutatom meg neked azt az utat, amit én járok. S nem azért, mert ez a követendő, vagy mert én aztán most már mindent tudok, és tőlem kellene bármit is megtanulnod. Azért szeretném ezt tenni, hogy azt megélhesd, hogy nincs veled semmi baj. Hogy nem vagy egyedül, és hogy a fejlődés, önismeret messze nem mindig könnyű, nem mindig mosolygós és illatos. Nem lineáris, és van egy csomó irreális tanításnak hívott valami, ami nagyon is kontraproduktív. És leginkább azt szeretném neked megmutatni, hogy mindent lehet, mindent szabad. És hogy leginkább élni kell, teljesen, őszintén és szívből. Nevetni és sírni, kacagni és csetleni-botlani. Mert megéri, mert szabad, mert nem veszíthetsz így el semmit. Sőt! Ha mindig egy távoli, vágyni vélt állapotra figyelsz, akkor véletlenül sem tudod meglátni a csodákat, ajándékokat, melyek mindenhol itt vannak körülöttünk. És a legfontosabb, hogy nem tudod megélni azt a csodát, ami te magad vagy. Hát….ezért szedtem össze minden merszem, hogy ezt az első bejegyzést megírjam. Lehet, hogy csetlek-botlok néha, de szeretettel és őszinte szándékkal, végtelenül őszintén teszem majd. Ezt megígérem. Mert nem tudom pontosan, mióta vagyok spiri, de azt már sejtem, hogy nagyon-nagyon régóta vagyok ember. Ebben talán mostanra, tényleg jó vagyok. :)

Scheer Barbara

 

 

[1] Wikipédia