Hogy kinek, mit jelent a Jade, az lehet különböző és hasonló is. Mindenképp mégis egyéni ez a megélés. Hiszen mi mind bár ugyanonnan eredünk, mégis különböző utakon haladunk, csak ebben az életünkben is más-más tapasztalásokat szereztünk és szerzünk. Az talán biztos - vagy jó lenne ezt hinni-, hogy a Jade utat talált mindannyiunk sejtjei között és odajutott, odaért, ahol a legtöbbet adhatott, a legszebbet mutathatta.

Hosszan írhatnék arról, hogy nekem, nekünk mit jelent a Jade. De úgy tervezem, ez nem lesz egy hosszú bejegyzés. Röviden… küldetés és szolgálat. Nagy szavaknak tűnhetnek, de csak ezek fejezik ki mindazt, amit éreztem és érzek a Jade iránt. Miközben formáltam, úgy formált ő is engem. Hangoltuk egymást az igazra, a szépre és a jóra. Harcoltam magammal, olykor másokkal, hogy a lehető legtisztább maradhasson. Hogy méltó legyen rátok és méltó legyen a Teremtő energiájához. Hogy méltón válhasson a Szeretet fesztiváljává. Még fejlődtünk és érlelődtünk. Figyeltük egymást és figyeltünk titeket, az igényeiteket, a vágyaitokat, mire és hogyan reagáltok. Mert értetek csináltunk mi, a Jade piciny csapata és az önkéntesek sokkal nagyobb bázisa is. S tényleg nem volt mindig könnyű. Sőt, olykor kínkeservesen nehéz volt. De magasztos és szerethető is volt, minden folyamata.

Az idei év volt a legszerethetőbb, az a folyamat, amikor már látszott tisztán a Jade valódi mivolta. Már decemberben tudtuk ünnepelni ott mélyen belül a nyarat, azt a leírhatatlan mesét, amit veletek készültünk megélni a nyáron. S aztán jött ez a mindent átmozgató időszak. De nem csüggedtünk, elég sokáig nem. Hiszen a megújulás sokszor fájdalmas, türelmet próbáló folyamat. S van annak is egy szépsége, amikor vársz, mert nem a cselekvésé a főszerep, mert valahol máshol és másképp zajlanak a dolgok. S bíztunk abban, hogy kitisztul majd minden, felderül az ég és hatalmas örömünnepet tarthatunk veletek a Jade Beachen.

Most azonban mégis valami más történik. Most el kell engednünk a vágyainkat, el kell engednünk az álmunkat. Valameddig. Nem tudjuk, mit hoz 2021. Most csak addig látunk, hogy nincsenek tartalékaink, nincsen több muníciónk. Így nem tud megvalósulni idén a fesztiválunk. Bizonytalanná vált sok minden. Ezt mindannyian tapasztaljuk, éljük. Ebben a bizonytalanságban az az egy biztos, hogy nem vihetjük vásárra a Jadét, nem válhat a tisztességtelen erők martalékává. Mivel jó ideje semmilyen bevételünk nincs, nem csak nekünk személy szerint, de azoknak a vállalkozásoknak sincs, amik segítették ezt a fesztivált a megvalósulás útján, így félő, hogy nem tudnánk minden kiadást kifizetni még akkor sem, ha a kormány zöld utat adna legalább a kisebb rendezvényeknek. És az összeegyeztethetetlen a Jadéval, azokkal az értékekkel, amik mentén dolgoztunk az elmúlt években, hogy adósság keletkezzen. Az egy ördögi spirál és megöli mindazt, ami szent, beszennyezi az értéket. Ha lenne magánvagyonom, biz' Isten boldogan áldoznék erre a célra, de sajnos nincs. Felelősségem azonban van, felelősségünk mindannyiunknak van, hogy mekkora kockázatot vállalunk, ahogy abban is, hogy mit kockáztatunk. És mi nem akarjuk egyetlen megállapodásunkat, egyetlen jó kapcsolatunkat sem kockáztatni. Ezért idén nyárra el kell engedjük a Fesztivált. Akkor is, úgy is, ha ebbe beleszakad a szívünk, és akkor is és úgy is, hogy egy részünk biztosan belehal.

2021-ig tényleg nem látunk előre, így előre nem szeretnék ígérni semmit. Reméljük, vágyjuk a továbbot.  Addig is azonban, szeretném megköszönni Patek Kata munkáját, aki 2018-tól összefogta és segítette az önkénteseink munkáját. Hatalmas köszönet minden önkéntesnek, akik nélkül tényleg nem tudtuk volna megvalósítani az álmunkat. Köszönöm Csillik Peti a te munkádat is, imádtam látni, érezni, ahogy beindulnak a kerekek nálad, bármit mondtam, bármit kértem. Hálás vagyok és voltam a precizitásodért, a hatékonyságodért, hogy mindig értettél és éreztél is, és ehhez még egy eszméletlen szaktudás is párosult. Lenyűgöztél. Végtelenül hálás vagyok és óriási köszönettel tartozom Gaál Erikának, aki varázslatos grafikáival, kreatív anyagaival támogatta meg az elképzeléseimet, vált eggyé energetikailag a fesztivál minőségével, hogy valóban kifejezhesse és látvánnyá tegye azt, amit szinte csak érezni lehet. Végtelen a hála bennem, hogy megismerhettem és megszerethettem a Zentai családot. Szeretném megköszönni Zentai Csillának azt a rengeteg munkát, amivel a területet felkészítette évről évre a fesztivál befogadására. Imádtam minden együtt töltött percet, a hajnal 2-kor még javában zajló laminálásokat, nyomtatásokat, hogy másnapra minden készen álljon. És nem tudom, hogy hova lehetne még a végtelen szót fokozni, de végtelenül óriási hálával kell köszönetet mondanom Zentai Lacinak, aki ezt az egész fesztivált kitalálta és az útjára indította. Ezért már önmagában jár a köszönet és a hála, de ennél ő sokkal többet tett. Mert teret adott nekem, olyan bizalmat, ami talán ésszel fel sem fogható. Amikor már nem értett, nem látott, akkor is mellém állt és jött velem mind abban, amit álmodtam, amit a szívemben hordtam és engedte, hogy megvalósítsam.

S ugyan már jócskán peregnek a könnyeim, de még engedjétek meg, hogy köszönetet mondjak minden előadónknak is. Ti nélkületek is csak üres álom maradt volna minden vágyunk. Hiszen veletek és általatok is szolgáltunk, miközben igyekeztünk titeket is szolgálni, nektek is teret, lehetőséget nyitni és tartani. Köszönöm nektek, hogy vagytok, hogy olyan tisztaszívűek és értékesek vagytok, amilyenek. Köszönöm az árusainknak és szolgáltatóinknak is az emberségüket, a tudásukat, a tiszta szándékukat. Érték, hogy megismerhettelek benneteket.

És talán nem maradt más hátra, mint hogy nektek és értetek is köszönetet mondjak kedves fesztivál közönségünk. Hatalmas ajándék, hogy kíváncsiak voltatok ránk, hogy bizalmat szavaztatok, hogy figyeltetek minket, hogy hitetekkel, lényetekkel és jelenlétetekkel a fesztiválon és utána az online felületeken is támogattatok bennünket. Adni, tenni, szervezni értetek és nektek túlzás nélkül az eddigi és jelenlegi életem legszentebb és legelhivatottabb időszaka volt. Köszönöm nektek, köszönjük nektek.

Nem tudom, hogy mi lesz a folytatás és hogy az mikor lesz. De szívből remélem, hogy lesz. Hogy a Jade és mi mind Főnixként éledünk újjá egy nem túl távoli napon, hogy újra megölelhessük egymást. Hogy újra elmerülhessünk egymásban és a szeretetben, a Szeretet fesztiváljában.

Köszönöm mindannyiótoknak a Földön és az égben is.

Szeretettel:

Scheer Barbi